2025. SZEPTEMBER 19. 19:30

TALÁLKOZÁS LISZT ABBÉVAL - Hangverseny Liszt Ferenc vallásos műveiből

RÉGI ZENEAKADÉMIA KAMARATEREM

MŰSOR:

Via Crucis – részletek
Bevezetés: Vexilla Regis, I., IV., XI., XII. és XIV. stáció
Bonnyai Apolka és Caelen Péter – zongora
Stabat Mater S. 172b
Hymne de l'enfant à son réveil S. 173/6 (Harmonies poétiques et réligieuses no. 6)
La notte S. 516a
Funérailles S. 173/7 (Harmonies poétiques et réligieuses no. 7)
Caelen Péter – zongora
Gebet S. 331
Jeanne d’Arc au bucher S. 293
Szutrély Katalin – ének, Bonnyai Apolka – zongora
A bölcsőtől a sírig
Várnagy Andrea és Bonnyai Apolka – zongora
A hangversenyt vezeti: Eckhardt Mária

Via Crucis – a Keresztút 14 stációja, négykezes zongoraváltozat, S. 583 – részletek: Bevezetés (Vexilla regis, Ave Crux) – I. stáció: Jézust halálra ítélik – IV. stáció: Jézus találkozik Szent Anyjával – XI. stáció: Jézust keresztre feszítik – XII. stáció: Jézus meghal a Kereszten – XIV. stáció: Jézust sírba helyezik
A mélyen vallásos Liszt Ferenc számára a Kereszt olyan fontos volt, hogy annak motívuma, egy gregorián Kereszt-himnuszból vett szó-lá-dó fordulat és annak különböző változatai már kora ifjúságától zenei névjegyévé váltak. Saját maga is írt a Kereszt-motívum jelentőségéről egyes műveiben, amikor a Szent Erzsébet legendája partitúrájának kiadásakor az oratóriumban felhasznált motívumokat mutatta be. Számos ilyen mű van, de a Via Crucisban kiemelten fontos a Kereszt-motívum, a nyitó „Vexilla regis” himnusztól kezdve számos stáción át az „Ave Crux, spes unica” (Üdvözlégy, Kereszt, egyetlen remény) szövegű sírba tételig és a szerző sok próbálkozása után kialakított végleges befejezés utolsó 3 hangjáig.
A Via Crucis hosszas előkészületek után 1878/79-ben készült el, és számos szerzői verzióban előadható: az énekes verzióban a szólistákat és a kórust orgona (vagy harmónium), zongora (vagy négykezes zongora) kísérheti. De van szóló orgona (vagy harmónium) verzió, továbbá szóló zongora és zongora négykezes is. Liszt vágya az volt, hogy műve a római Colosseumban a keresztút-járáskor egy óriási harmónium kíséretével szólaljon meg a Kereszt előtti hódolatként – de a túl modernnek ítélt darabnak sem az előadását, sem a kiadását nem érte meg. A vokális verzió 1929-ben a Budapest Belvárosi Főplébániatemplomban szólalt meg először, a partitúrát 1936-ban adták ki. A zongora négykezes verzió előadására és kiadására pedig csak 1986-ban került sor.

Stabat Mater, S. 172b

A „Stabat Mater dolorosa” (Áll a gyötrött Istenanya) gregorián himnuszt számos zeneszerző feldolgozta, és a mai liturgiának is része (a nagypénteki keresztút-járáskor a Colosseumban is éneklik). Liszt Via Crucisában is fontos szerepet kap, de legnagyszabásúbb feldolgozása szólistákra, kórusra és nagyzenekarra a Christus oratórium 12. tétele. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött rövid Stabat Mater zongoradarabot korábban a Christus „Stabat Mater” parafrázisaként tartották nyilván. A gregorián himnusz azonosságán kívül azonban a zongoradarabnak nincs köze az oratóriumhoz, viszont a másik zenei anyagot, amit Liszt felhasznál benne, Rossini Stabat Mater oratóriumának „Cujus animam” tételéből vette, így készített önálló parafrázist, amelyet először az Új Liszt Összkiadásban adtak ki 1978-ban.

Hymne de l’enfant à son réveil / Az ébredő gyermek himnusza – Harmonies poétiques et religieuses / Költői és vallásos harmóniák Nr. 6, S. 173/6

A mű eredetileg vokális darab, amelyet Liszt Alphonse de Lamartine szövegére három gyermeke, Blandine, Cosima és Daniel számára komponált, első verzióban az 1840-es évek közepén, de számos átdolgozás után a végleges verziót csak 1875-ben publikálta női karra és zongorára, ad libitum hárfával. A zongora verzió azonban már korábban, 1853-ban megjelent a Költői és vallásos harmóniák ciklus 6. számaként.

La Notte / Az éjszaka, S. 516a

A La Notte eredete egészen az Années de Pèlerinage / Zarándokévek II., Itália kötetének második, „Il Penseroso” („A gondolkodó”) című darabjáig nyúlik vissza, amelyet Liszt a firenzei Medici-kápolnában található Michelangelo-szobor ihletésére komponált. Liszt e darabjának kiadásakor a címlapon nemcsak Michelangelo szobrát, hanem a szobrász „La Notte” című, komor hangulatú versét is kinyomatta: „Aludni jó, és kőből lenni még jobb, / míg szégyen s gyalázat úr a világon. / Mily szerencse: se éreznem, se látnom! / Ne kelts fel hát, s ó! csendesen beszélj ott.” (Rónay György fordítása.) 1860-64 között, Daniel és Blandine elvesztése után az „Il Penseroso” zenei anyagára támaszkodva komponálta meg Három gyász-ódájának 2. darabját, a La Nottét, zenekarra, illetve hegedű-zongora és szóló zongora verzióban. E mű elé is kinyomatta Michelangelo idézett versét, középső szakaszában, a magyar verbunkost idéző Sempre lento rész fölé pedig egy Vergilius-idézetet is, amely arra utal, hogy a halál közeledtével édes a szeretett hazára emlékezni. A La Notte zongora verziója csak 1976-ban jelent meg az Új Liszt Összkiadásban.

Funérailles / Temetés – Harmonies poétiques et religieuses / Költői és vallásos harmóniák, Nr. 7, S. 173/7

A mű „October 1849” alcíme miatt sokáig azt gondolták, hogy Liszt Chopin halálára emlékezik benne, amire az is utal, hogy a mű harci induló része ostinato basszus trioláival emlékeztet Chopin Op. 53. Asz-dúr polonézének részletére; egy korai kéziratban azonban „Magyar” volt az alcím, tehát a Funérailles elsősorban a szabadságharc vértanúinak állít emléket, egyúttal kifejezi a lengyelek és a magyarok közös szabadságvágyát.

Gebet / Ima, S. 331

Az 1878-ban komponált dal szövegét Lermontov nyomán Friedrich von Bodenstedt írta: „Ha csüggedés lesz rajtam úr, / ha földig sújt a gyász, / egy áldás marad vigaszul, / az édes, hő fohász. /// A verse szent, mert benne él / a fennkölt égi szó. / A bűnös szív önvádra kél, / megbékél, s újra jó. /// Nem gyötri már a kétkedés, / mely mélybe húzta rég. / Új könnyre kész, új hitre kész, / száll, mint a lég, a lég.” (Hárs Ernő fordítása.) A dal a Kereszt-motívummal kezdődik, Liszt meditatív, számos hangnemet bejáró zenéje híven követi a szöveg hangulatát, minden rezdülését.

Jeanne d’Arc au bûcher / Johanna a máglyán, S. 293

Alcíme szerint a mű drámai jelenet idősb Alexandre Dumas költeményére, melynek első verzióját Liszt 1845-ben komponálta és publikálta énekhangra és zongorára. A vers az igaztalanul halálra ítélt hős szűzleány imája, aki mielőtt a máglyára lépne, számot ad magának egész életéről. Retteg ugyan a máglyahaláltól, de büszke arra, hogy teljesítette az égi sugallatra vállalt magasztos feladatot. Dumas 3 versszakos költeményében a refrén ad különleges hangsúlyt ennek az ellentétnek, amit Liszt zenei megformálása még inkább kiemel: „Immár máglyára lépek én, / De megmentettem Frankhonunk!” E művét Liszt számos alkalommal átdolgozta; egyik verziójában a zongora szólamot berendezte úgy, hogy előadható legyen a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban látható dupla hangszerén, az Erard-Alexandre gyártmányú pianínó-harmóniumon. A művészek az 1876-ban publikált verziót adják elő, amely valójában a meghangszerelt, zenekarkíséretes drámai jelenet zongorakivonata.

Von der Wiege bis zum Grabe / Du berceau jusqu’à la tombe / A bölcsőtől a sírig, négykezes zongoraverzió, S. 598

Liszt A bölcsőtől a sírig című, utolsó szimfonikus költeményét Zichy Mihály 1881 áprilisában Lisztnek ajándékozott grafikája ihlette. Az idős Liszt egy balesetét követően egyre elmélyültebben, mintegy a saját életútját összegezve dolgozott rajta, míg több köztes verzió után 1883-ban publikálni is tudta a zenekari partitúrát, valamint a két- és négykezes zongoraverziót. Szimfonikus költeményeinél szokatlan módon e művében Liszt három önálló tételt alakított ki, a következő címekkel: I. A bölcső – II. Küzdelem az életért – III. A sír: a túlvilági élet bölcsője. Csodálatos, hogy miként rímel egymásra a nyitó és a záró tétel zenéje, és az utóbbinak a H-dúr befejezése, messze elrugaszkodva a kezdő C-dúrtól, milyen tökéletesen kifejezi Lisztnek a túlvilági életbe vetett szilárd hitét. (Paul Merrick kutatásai szerint Liszt vallásos műveinek hangneme E-dúr és H-dúr.) A zenekari művet már 1884. március 23-án bemutatta a Nemzeti Zenede Zenekara Budapesten, Huber Károly vezényletével.

 A programokon való részvétel díjmentes, azonban előzetes regisztrációhoz kötött.
Kérjük, hogy az alábbi űrlapot töltse ki, majd jelölje meg, mely programokon kíván részt venni. Amennyiben nem kívánja az űrlapot kitölteni, részvételi szándékát szíveskedjen jelezni az info@karpatfesztival.hu e-mail címen.

 Előadóművészek

BONNYAI Apolka
zongoraművész, művészeti vezető

BONNYAI Apolka 10 évesen kezdett zongorázni Ella Miklósné tanárnőnél, majd a Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta tanulmányait Schweitzer Katalin és Eckhardt Gábor osztályában. Zongoraművészi diplomáját 2001-ben szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneakadémián Szokolay Balázs, Kemenes András és Várjon Dénes irányításával, majd ugyanitt 2013-ban DLA fokozatot szerzett.

Számos ösztöndíj és nemzetközi zenei verseny nyertese. A Grand Prize Virtuoso és a Golden Classical Music Awards nemzetközi zenei versenyek díjazottjaként a Salzburgi Mozarteumban és a New York-i Carnegie Hallban lépett fel. A Weingarten ösztöndíj nyerteseként a Birmingham Conservatoire-ban Malcolm Bilson professzornál, majd a Terplan Kutatói Ösztöndíjjal a Montclair Egyetemen tanult David Witten és Mark Pakman irányítása mellett az Egyesült Államokban.

Nagy sikerrel szerepelt a IX. Kiotói Nemzetközi Zenei Fesztiválon Japánban, amelyről CD-felvétel is készült. További fesztiválmeghívásai közt szerepel a Yamaha Artist Liszt Festival és a Hungarian Arts and Humanities Festival New Yorkban, valamint a Cziffra Zongorafesztivál. Két alkalommal vett részt a V4 Zongorafesztiválon Sárospatakon, amelynek művészeti vezetője is volt 2019-ben.

Olyan rangos helyeken lépett már fel szólistaként, mint a Művészetek Palotája, a Carnegie Hall, a Kennedy Center, a Wiener Konzerthaus, a Mozarteum, az Alti Hall és számos más koncertterem Európában és Amerikában. Rendszeresen készülnek felvételei a Magyar Rádió Márványtermében.

Bonnyai Apolka 2001 óta a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium zongora főtárgy szakos művésztanára.

A Kárpát-medencei Komolyzenei Fesztivál alapítója és művészeti vezetője.

CAELEN Peter
zongoraművész

Peter Caelen zongora tanulmányait a maastrichti és amszterdami Konzervatóriumokban végezte Frans van Beveren, Joop Celis és Willem Brons növendékeként, majd Londonban Peter Feuchtwanger, Saarbrückenben Thomas Duis irányításával folytatta, és számos nemzetközi mesterkurzuson vett részt, többek között Peter Donohoe, Lazar Berman, Eugen Indjic, Piotr Paleczny és Jan Michiels mellett.
Versenyeredményei közé tartozik a Prinses Christina Concours első díja Den Boschban, a Johannes Brahms Nemzetközi Verseny finalistája és az olasz Ibla Grand Prize díjazottja. 2005-ben az eindhoveni Muziekgebouw Frits Philips a „Zuiderlicht” programsorozat keretében lehetőséget kapott saját koncertsorozatának megalkotására.
Koncertpályafutása során Peter Caelen Európa rangos hangversenytermeiben lépett fel, többek között az amszterdami Concertgebouw-ban, a rotterdami De Doelenben, a koblenzi Rhein Mosel Halle-ban, a brüsszeli Királyi Konzervatórium Nagytermében és az oxfordi Holywell Music Room-ban. Az utóbbi években Ázsiában is egyre aktívabb: Kínában több mint 30 városban adott koncerteket, többek között Pekingben, Sanghajban, Shenzhenben és Qingdaóban, 2022-ben pedig Indonéziában tartott koncerteket és mesterkurzusokat Jakartában, Medanban és Semarangban.
Rendszeresen fellép nemzetközi fesztiválokon, például a Klevischer Klaviersommer-en (Németország), a Kamarihelmi Festival-on (Finnország), a Spectrum Festival-on (Szlovénia), az Alba Music Festival-on (Olaszország), a Krakow Musical Autumn-on (Lengyelország) és a magyar Klassz a Parton-on. Kamarazenészként állandó duót alkot Olsi Leka csellistával, de számos más neves művésszel dolgozik együtt, valamint rádiófelvételeken és CD-kiadványokon is hallható.
2006 óta Peter Caelen az Excellent Concerts nemzetközileg elismert koncertsorozat inspiráló vezetője, valamint a Muziek Klassiek Gulpen sorozat programigazgatója.

Szutrély Katalin
szoprán

Szutrély Katalin Karvezető és énektanár-képző szakon végzett a Zeneakadémián, majd Karvezetés tanszakon doktori (DLA) fokozatot szerzett, disszertációját a német romantikus dalok és kórusművek összefüggéseiről írta. Énekesként elsősorban a dal- és oratóriumirodalom területén mozog, repertoárját döntően Handel, Vivaldi, Bach, Michael és Joseph Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Mendelssohn, Schumann, Brahms, Fauré és Kodály művei alkotják. Szólistaként rendszeresen fellép Magyarország legfontosabb koncert-helyszínein (Budapest – MÜPA, Zeneakadémia, Pécs – Kodály Központ); 2019 októberében mutatkozott be az amszterdami Concertgebouw-ban. Legfontosabb együttműködő partnerei a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, Vashegyi György vezetésével, de rendszeresen énekel a Capella Savaria, a Concerto Budapest és a Szent István Filharmonikusok és produkcióiban is.

Operaénekesként eddigi fontosabb szerepei: Rameau – Hippolyte et Aricie (Aricie); Handel – Hercules (Iole); Mozart – Le Nozze di Figaro (La Contessa); Leclair – Scylla et Glaucus (Circé); Mozart –La Clemenza di Tito (Vitellia); Purcell – Dido and Aeneas (Dido); Wagner – Die Walküre (III. felvonás - Brünnhilde); Handel – Theodora (Irene); Wagner – Tannhäuser (Erzsébet áriái) és Die Götterdämmerung (zárójelenet - Brünnhilde)

VÁRNAGY Andrea
zongoraművész

Zenei tanulmányait a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola befejezése után a győri Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol zongoratanári és kamaraművészi diplomát szerzett. Ezt követően felvételt nyert a müncheni Richard Strauss Musikakademie zongora tanszakára, majd ennek befejezése után tanulmányait kitűnő eredménnyel zárta és zongoraművészi diplomát szerzett a Hochschule für Musik Detmold dortmundi Zeneakadémiáján.
Zongoraművészi pályáján azt a célt tűzte ki, hogy egyre szélesebb rétegekkel kedveltesse meg a komolyzenét. Így indult közreműködésével 2004-ben a Zeneképzelet program, majd 2018-tól a ZeneVarázslat Mozgalom, amelyen keresztül a gyermekek figyelme – a társművészeket is segítségül hívva – ráirányulhatott a zenében fellelhető értékekre és szépségekre. A mozgalom máig közel másfél millió gyermekhez jutott el határon innen és túl, számos olyan településre is, ahol eddig nem is találkozhattak a gyermekek a klasszikus zenével.
A 2018-as évtől Várnagy Andrea már leányával, Farkas Lilivel – a Zeneakadémia klasszikus zongora szakos hallgatójával – rendszeresen ad négykezes zongorakoncerteket. A világon talán egyedülálló anya-lánya párosuk családias hangulatot hoz a közönség soraiba, és igazi inspirációt ad az őket hallgató gyermekeknek.
Várnagy Andrea koncertjei során igen közel került Kárpátaljához, ami azóta is különleges szerepet foglal el a szívében. Ezen a leszakadt országrészen 2011 óta rendszeresen koncertezik, zenei táborokat, kurzusokat szervez és támogatja az ottani zenei életet. 2018-tól állandó kapcsolatban áll Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel és így örömmel kapcsolódott be Erdély zenei életébe is.
Nagy hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra is, amelyhez teljesen egyedi zongorakurzus módszertant dolgozott és fejlesztett ki, melyet már online formára is átültetett. Repertoárjában különös hangsúlyt fektet Liszt Ferenc négykezes műveinek bemutatására.
Várnagy Andreát a négykezes zongorázás egyik jeles képviselőjeként tartják számon, zenei munkásságát Budapest Márka-díjjal, Pro Familiis díjjal és 2020-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.