Kárpát-medencei Zenetudományi KonferenciaBevezető
A Kárpát-medencei magyarság – elválaszthatatlanul a vele békében élő nemzetiségektől – határtalan szellemi kincset hozott létre ezeréves történelme során. Határtalant – a szó több értelmében is. Határtalanul nagyot, és határ-talanul összetartozót, mely összetartozást a mesterségesen meghúzott országhatárok sem szakíthatják szét. Sohasem szűnő gyönyörű kötelességünk, s egyben örömteli lehetőségünk művészetünk kincseinek tudatosítása, lajstromba szedése, megismerése, hogy felemelkedhessünk általuk, hogy megőrizhessük lelki-szellemi egységünket, hogy továbbadhassuk őket nemzetünk újabb és újabb generációinak, és hogy „gazdagíthassuk velük az emberiséget”. A fesztivál programjaként megrendezendő konferencia zenetörténetünk néhány óriásának Kárpát-medencei kötődését, pontosabban ezen sokrétű kötődésrendszer néhány aspektusát mutatja be, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László művészetét vizsgálva. E szoros kötődés nélkül egyikük sem válhatott volna nemzetközi jelenséggé, egyikük sem hozhatott volna létre egyetemes értékeket. A XX. század első felének e négy nagy alkotója mellett két különleges téma is helyet kap a konferencián: hallhatunk majd a 17–18. századi Kárpát-medencei iskoladrámákról és népénekekről, valamint arról, hogy a világhírű hegedűművész, a 19–20. század fordulója magyar zenei életének egyik vezető személyisége, Hubay Jenő életére milyen hatással volt a trianoni békediktátum. A hat zenetörténeti előadást igazi művészeti élménnyel koronázza meg a kétrészes zárókoncert, amelynek első részében Balog József zongoraművész és Szecsődi Ferenc hegedűművész Popper, Hubay, Dohnányi és Lajtha műveit adják elő, második részében pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa jeles – ám az anyaországban kevésbé ismert – felvidéki szerzők műveit szólaltatja meg, Bartók, Kodály és Tillai Aurél egy-egy kompozíciója mellett. Solymosi Tari Emőke |
|||
|
|||
|
2021. szeptember 25., szombat 15:00–18:30 ZENETUDOMÁNYI KONFERENCIA Debreceni Egyetem, Zeneművészeti Kar Nagyterme (4032, Debrecen, Nagyerdei krt. 82.) 
|
|||
| 15:00 | Köszöntő | ||
| 15:10 | Medgyesy S. Norbert | A karácsonyi ünnepkör 17–18. századi iskoladrámái, népi dramatikus játékai és dramatikus népénekei – egykor és ma |
|
| 15:40 | Gombos László | Hubay és Trianon - veszteségek, megoldások | |
| 16:10 | Kusz Veronika | Dohnányi Ernő és Pozsony | |
| 16:40 | Kávészünet | ||
| 17:00 | Józsa Mónika | Kodály nyomában a Felvidéken | |
| 17:30 | Biró Viola | Bartók Béla népzenegyűjtései a Kárpát-medencében | |
| 18:00 | Solymosi Tari Emőke | Magyarság és európaiság Lajtha László művészetében | |
|
|
|
GOMBOS László Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész 1967-ben született Szombathelyen. A szombathelyi konzervatóriumban zongora, orgona és zeneelmélet szakra járt. 1990-ben a budapesti Zeneakadémián középiskolai énektanári, karvezetői és zeneelmélet-tanári, majd 1995-ben muzikológusi és zenetörténet-tanári diplomát szerzett. Ugyanitt 1995–98 között Zenetudományi Doktori Iskola programjában vett részt. Részmunkaidőben zenetörténetet tanított a Városmajori Gimnáziumban (1990-1998), a Debreceni Egyetemen (1998–2002) és a budapesti Bartók Konzervatóriumban (1995–2016). Emellett 1994 óta az MTA (BTK) Zenetudományi Intézet kutatója a Magyar Zenetörténet Osztályon, 2002-től az Intézet Dohnányi Archívumában, 2009-től a Zenetörténeti Múzeumban. Szűkebb kutatási területe a 19. és 20. század magyar zenéje, a hazai koncertélet mellett elsősorban Liszt Ferenc, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Aggházy Károly, Farkas Ferenc és Szokolay Sándor életműve. Európa-szerte rendszeresen tart zenetudományi és ismeretterjesztő előadásokat. Harmincnál több önálló kiállítást rendezett magyar zenetörténeti témákban (Budapest, Berlin, Brüsszel, Ferrara, Róma, Szeged, Nagykanizsa, Genf, Lausanne, Moszkva), ill. közreműködött az összeállításukban. Összesen mintegy 200 tanulmányt, cikket és könyvet publikált. 2002–2007 a Dohnányi Évkönyveket szerkesztette, 2010 óta a Zenetörténeti Múzeum katalógusait, tanulmányköteteit és egyéb kiadványait adja közre. 2009 óta közel ezer hangversenyt szervezett a Zenetudományi Intézetben. A Hubay Jenő Társaság alelnöke, a Hubay Alapítvány elnöke és a Magyar Liszt Társaság budapesti csoportjának vezetője.
|
|
KUSZ Veronika PhD (*1980), zenetörténész, az ELKH BTK Zenetudomány Intézet tudományos főmunkatársa. 2003-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán; 2010-ben védte meg PhD doktori értekezését ugyanitt. 2005–2006-ban Fulbright-ösztöndíjjal a floridai Tallahassee-ben Dohnányi amerikai hagyatékát kutatta. 2002-től dolgozik az [MTA] BTK Zenetudományi Intézetben. 2015-től témavezető és óraadó a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájában. Fulbright, (2005-2006), Kodály- (2005, 2006, 2008), NKA Alkotói- (2009, 2010), Bolyai- (2015-2018, 2019-2022), ÚNKP-ösztöndíjas (2019-2021); munkáját Akadémiai Ifjúsági Díjjal (2016), Bolyai- (2019), és Kroó György-plakettel (2019) ismerték el. Tanulmányai jelentek meg többek közt a Notes, American Music, Journal of the American Harp Society, The Pan, Studia Musicologica című rangos folyóiratokban és más lapokban. Önálló kötetei: Járdányi Pál / Pál Járdányi (Mágus, 2004; 2. kiadás: BMC, 2016); Dohnányi amerikai évei (Rózsavölgyi, 2015); A Wayfaring Stranger: Ernst von Dohnányi’s American Years (University of California Press, 2020); Dohnányi Ernő: Válogatott írások és nyilatkozatok (Rózsavölgyi, 2020).
|
|
|
|
|
|
|
A konferencia-előadások rövid kivonata
Medgyesy S. Norbert:
A karácsonyi ünnepkör 17–18. századi iskoladrámái, népi dramatikus játékai és dramatikus népénekei – egykor és ma
Az előadás során a mai alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban alkalmazható, zene- és színháztörténeti előzményekkel és népzenei párhuzamokkal rendelkező dramatikus szokásokat és népénekeket mutatunk be a karácsonyi ünnepkörből. A karácsonyi ünnepkör legteljesebben fennmaradt dramatikus játéka a betlehemes. Az előadásban áttekintjük a műfaj 17–18. századi magyarországi többnyelvű és többfelekezetű előzményeit, az un. történeti betlehemes játékokat, röviden bemutatjuk azok jeleneteit, típusait, a barokk stílusra jellemző allegorikus vonatkozásait. A népi betlehemesek közül a bukovinai székely betlehemesről és a kisebb diákoknak is könnyen megtanulható dunántúli típusról lesz szó. A dramatikus népszokások közül a vízkereszti csillagjárást tekintjük át. Szintén az iskolakultúrából eredő szokásként részletezzük az ostyahordást és annak népi recitatív dallamú énekeit, amelyek az óvodák és kisiskolák tanrendjébe könnyen beilleszthetők. A 17–18. századból származó és 20. századi népzenei gyűjtésekből ismerős adventi (pl. Mikor Máriához), karácsonyi (pl. Csordapásztorok) és vízkereszti (pl. A királyok Királyának, Jézus Krisztusnak) dramatikus (párbeszédes) népénekeket elemezzük, és iskolai alkalmazását illusztráljuk. Az előadás során a Mária-altatók bensőséges világával is megismerkedhetnek az érdeklődők.
Gombos László:
Hubay és Trianon – veszteségek, megoldások
Hubay Jenő, a világhírű hegedűművész, zeneszerző és pedagógus életére is döntő hatást gyakorolt az ország 1919-es megszállása és kétharmadának elcsatolása. Patriótaként nehezen élte meg a változásokat, mozgásterének beszűkülését és házának ideiglenes elrekvirálását. Vidéki kastélyai és birtokai ugyanúgy más országokhoz kerültek, mint a számára kedves Kolozsvár, családtagjai korábbi otthona. Reális lehetőségként merült fel a számára, hogy végleg elhagyja hazáját, amely dilemma már oly sokszor jelentkezett élete során. Korábban Genf, München, Lipcse, London és Chicago zenei intézményei próbálták külföldre csábítani, a világháborút követően Bécs és Zürich ajánlotta fel számára a hegedűművészképző vezetését. De ő ezúttal is itthon maradt, amint azt ars poeticájaként 1920-ban egy Telcs Edének ajánlott dalában is megfogalmazta. A Klebelsberg-féle kultúrfölény gondolat híveként nemzeti értékeink bemutatását tekintette fő feladatának, a népek közötti versengést a csatamezők helyett a zenei kiválóság területére terelve. Otthonában és a Zeneakadémián is hangversenyek sorát rendezte, és az elsők között utazott hangversenyezni az elcsatolt területekre. Missziójának köszönhetően kortársai gyakran nevezték a magyar zene nagykövetének.
Kusz Veronika:
Dohnányi és Pozsony
Dohnányi Ernő (1877‒1960), a világhírű magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenepedagógus, aki életének jelentős részét külföldön, többek közt Németországban és az Egyesült Államokban töltötte, de aki a két világháború közt a magyar zeneélet vezető pozícióit bírta (a Zeneakadémiát, a Rádió zenei osztályát és a Filharmóniai Társaság Zenekarát vezette) – Pozsonyban született, 1877 nyarán. A gimnáziumi érettségi vizsgáig, 17 évig élt az egykori koronázóvárosban, így nyilvánvalóan alapvető élmények és tapasztalatok, elszakíthatatlan kötelékek fűzték hozzá. Az előadásban néhány olyan motívum felvillantását kísérlem meg, amelyek nyomán nemcsak azt elevenítjük majd fel, hogy élt Dohnányi Pozsonyban, de talán közelebb kerülünk annak megértéséhez is, hogyan élt Dohnányiban Pozsony – még akkor is, amikor sokezer kilométerre sodorta őt onnan fordulatos sorsa.
Józsa Mónika:
Kodály Zoltán nyomában a Felvidéken
A virtuális séta Galántán indul, ahol a zeneszerző saját bevallása szerint gyermekkorának legszebb hét esztendejét töltötte. A jelenkori Galánta Kodály-tisztelete elevenedik fel a képkockákon, de a már világhírűvé vált zeneszerző galántai látogatásairól is számot adunk. Kodály Zoltán Nagyszombatban töltött középiskolai éveit az egykori osztálytárs és jó barát, a szlovák zeneszerző Mikulás Schneider-Trnavský emlékei keltik életre. Ugyanakkor bemutatjuk a nagyszombati ifjúkori kompozíciókra vonatkozó legújabb kutatási eredményeket is. Kodály népdalgyűjtő munkássága igen sok szálon kötődik a mai Szlovákia területéhez. Ezek közül a Zobor-vidéket emeli ki az előadás, a „nótaszedő” fiatalemberre való emlékezés archív felvételével tarkítva azt. Kodály kórusművészetére is kitérünk, ezek közül a megjelent szlovák, illetve a cseh fordításokat ismertetjük. A „felvidéki sétát” Kodály pozsonyi magyar, és szlovák kortárs zeneszerzőkhöz, előadóművészekhez fűződő kapcsolatával zárja az előadás.
Biró Viola:
Bartók népzenegyűjtései a Kárpát-medencében
A magyar zenetörténet – és tágabb értelemben a magyar művelődéstörténet – meghatározó fordulópontja volt a 20. század elején színre lépő két ifjú zeneszerző, Bartók és Kodály népzene felé fordulása. Népzenét felhasználó, illetve ennek hatásáról árulkodó kompozícióik teremtették meg az alapját annak az új magyar műzenei stílusnak, amely a 20. századi zenei irányzatok egyik fontos szereplőjévé tette a magyar zenét. A népzenével való tudományos foglalkozás pedig új szintre emelte a népzenekutatást, amelynek szemlélete és módszerei máig hatással vannak e tudományágra, és amely társadalmi szinten is fontos változásokat hozott, hogy csak egyetlen példát említsünk: az idősebb pályatársak példáját követő Lajtha László hangszeres népzenei gyűjtései nélkül nem lett volna táncház-mozgalom. Előadásomban Bartók népzenei érdeklődésének hátteréről, a népzene fogalmának értelmezéséről, és magáról a népzenegyűjtésről, Bartók magyar, román és szlovák népdalgyűjtő útjairól szeretnék vázlatos áttekintést adni. De szó lesz a gyűjtések elsődleges forrásairól, fonográffelvételekről és kéziratos forrásokról, valamint olyan a nagyközönség számára is hozzáférhető adatbázisokról is, ahol e forrásoknak bizonyos csoportjai szabadon tanulmányozhatók.
Solymosi Tari Emőke:
Magyarság és európaiság Lajtha László művészetében
„…egyszerre tudott állni bokáig a magyar talajban és meghódítani Párizs legigényesebb zenei körét” – mondta Illyés Gyula kedves barátjáról, Lajtha Lászlóról. Az előadás azt járja körül, hogy egyfelől a magyarsághoz, a magyar népzenéhez, másfelől a nyugat-európai műzenéhez és általában a nyugat-európai kultúrához való kötődés hogyan kovácsolódik tökéletes egységgé a XX. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, népzenekutatója, zenepedagógusa, kultúrdiplomatája, Lajtha László (1892–1963) életében és életművében. Mit jelentett a zeneszerző Lajtha számára a népzene? Miben látta a művészet egyetemes érvényességének feltételét? Melyek voltak életében azok a momentumok, amelyek legjobban szimbolizálják hazájához való hűségét, áldozatkészségét? Hogyan alakult ki a fiatal Lajthában a francia kultúra iránti rajongás? Hogyan jelenik meg és hogyan ötvöződik Lajtha kompozícióiban a magyar és a nyugat-európai zenei hatás? Hogyan hatott a szerző életművére a nyugat-európai festészet? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a fényképekkel és zenei részletekkel illusztrált előadás, amelyben Lajtha több kortársát is saját hangján idézzük.
