Kárpát-medencei Zenetudományi Konferencia

Bevezető

 „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni! Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet.” – írja hitvallásában Babits Mihály, 1924-ben.

A Kárpát-medencei magyarság – elválaszthatatlanul a vele békében élő nemzetiségektől – határtalan szellemi kincset hozott létre ezeréves történelme során. Határtalant – a szó több értelmében is. Határtalanul nagyot, és határ-talanul összetartozót, mely összetartozást a mesterségesen meghúzott országhatárok sem szakíthatják szét. Sohasem szűnő gyönyörű kötelességünk, s egyben örömteli lehetőségünk művészetünk kincseinek tudatosítása, lajstromba szedése, megismerése, hogy felemelkedhessünk általuk, hogy megőrizhessük lelki-szellemi egységünket, hogy továbbadhassuk őket nemzetünk újabb és újabb generációinak, és hogy „gazdagíthassuk velük az emberiséget”.

A fesztivál programjaként megrendezendő konferencia zenetörténetünk néhány óriásának Kárpát-medencei kötődését, pontosabban ezen sokrétű kötődésrendszer néhány aspektusát mutatja be, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László művészetét vizsgálva. E szoros kötődés nélkül egyikük sem válhatott volna nemzetközi jelenséggé, egyikük sem hozhatott volna létre egyetemes értékeket. A XX. század első felének e négy nagy alkotója mellett két különleges téma is helyet kap a konferencián: hallhatunk majd a 17–18. századi Kárpát-medencei iskoladrámákról és népénekekről, valamint arról, hogy a világhírű hegedűművész, a 19–20. század fordulója magyar zenei életének egyik vezető személyisége, Hubay Jenő életére milyen hatással volt a trianoni békediktátum. A hat zenetörténeti előadást igazi művészeti élménnyel koronázza meg a kétrészes zárókoncert, amelynek első részében Balog József zongoraművész és Szecsődi Ferenc hegedűművész Popper, Hubay, Dohnányi és Lajtha műveit adják elő, második részében pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa jeles – ám az anyaországban kevésbé ismert – felvidéki szerzők műveit szólaltatja meg, Bartók, Kodály és Tillai Aurél egy-egy kompozíciója mellett.

Solymosi Tari Emőke
zenetörténész
az MMA rendes tagja
a konferencia szervezője